Sao Ngarm, január 3. - Férj és feleség

Esküvő előtt

Amikor ezt a bejegyzést írom, már házas ember vagyok. Január 3-án megházasodtam. Nagy örömmel tölt el az érzés, hogy mostantól családot alapíthatok.
Ebben a bejegyzésben az esküvőnk előzményeiről számolok be. Az újévi időpontot, In unokatestvére döntötte el, aki szerzetes. Ilyenkor a helyi hagyományok szerint a legszerencsésebb napot, órát és percet választják ki. A szerencsés csillagzatot. A szerzetes végül a január 3. reggel 6 óra 9 percre tűzte ki az esküvő kezdetét.

Az esküvői ruhánk kiválasztásában In nővére, Noi segített. Hozzá közel van egy jó ruhakölcsönző, ahol gyönyörű darabok közül választhattunk.
Íme egy kép a próbáról. Az esküvői ruha egy másik lesz, de ez is nagyon szép volt:

Ezalatt az idő alatt ünnepeltük első találkozásunknak első évfordulóját is. Ennek alkalmából Bangkokban elmentünk a folyópartra egy jó étterembe, hogy ott vacsorázzunk. Korábban mindig csak viccelődtünk, hogy majd ezen a napon megengedjük magunknak, hogy kipróbáljuk a lobstert, vagyis a homárt. Én ezeket a kijelentéseket végig valamennyire komolyan mondtam és végül komolyan megtettük, hogy drága homárt rendeljünk. Valójában ez nem is igazi homár volt, hanem csak egy nagyra nőtt folyami rák. Frissen kifogva a folyóból és sajttal leöntve nagyon finom volt:

A következő képeken újra Sao Ngarm látható. Két barátom is el tudott jönni az esküvőre. Az egyik a blog olvasóinak már ismert Paradorn. A másik pedig a walesi kollégám, aki nem olyan rég óta dolgozik a Benjamarachalai iskolában. Mindössze 24 éves srác, de már most nagy világutazó. Számos országban járt és a Földet is körbeutazta egyszer. A neve: Graeme. A kiejtés könnyítése miatt csak "Game"-nek vagy "Gameboy"-nak hívjuk. Gameboy egy visszafogottabb srác, Paradorn viszont szupersztár alkat. Az itteniek imádták és néhányan el is hitték, hogy ő az igazi Paradorn. Január 1-jén tartottunk egy legénybúcsút Buri Ram városában, 2-án viszont már nagy volt a készülődés a másnapi eseményre. Közben persze az evés sem maradhatott el:

Disznóhús, hal, polip, tojásrántotta és thai fűszer:

Meghozták az óriási hangfalakat:

Felállítottak egy sátrat is a vendégeknek:

A külföldiek sziesztája:

A házban eszik a család néhány tagja:

"Ro, 1, 2, 3, 4" - próbálja a mikrofont a műszaki szakember:

A thaiok sziesztája:

A nyugodt délutáni életforma:

Két főzés közötti pihenés:

Egy száz kilós disznót is ideszállítottak darabokban.

Sokan benéztek hozzánk, hogy lássák mi készül. Idősek, fiatalok, minden korosztály:

Délután, amikor már nem volt akkora a hőség, a gyerekek összegyűltek játszani:

Ez a népszerű sport mondhatni, hogy a lábtenisz thai változata:

Paradorn valóban szupersztár volt az emberek körében:

Figyelik, hogy hogy játszik mindenki az utcán és a hálónál. Gameboy meg olvas:

A falu asszonyai eljöttek hozzánk és szinte egész nap főztek:

Kisétáltunk a már learatott rizsföldekre, hogy megnézzük a naplementét:

Paradorn és Gameboy nézelődik:

Az esküvőnk előtti utolsó közös kép. Ha újra kisüt a nap, már házasok leszünk:

Visszatérés Sao Ngarm-ba

December 31-én utaztunk In falujába, hogy a családdal megünnepeljük az új évet.
Az idő az előzetes várakozásaimmal ellentétben ugyanolyan meleg volt, mint Bangkokban. Jó, mert az itteni falusi fürdést ez a klíma kellemesebbé teszi. Csináltam sok képet, de néhány érdekesebb dologról nem készült fotó. Ha már a fürdést említettem, akkor az a következőképpen néz ki. A wc és a fürdőszoba egy kis melléképületben található és fallal vannak elválasztva. A wc európai, ülőkés, ami meglepő számomra, mert Thaiföldön nem ez a szokás. Bár tegyük hozzá, hogy ez egy új ház. A házavató pedig tavaly január 4-én volt, így talán érthető, hogy már modernebb szellemben építettek mindent. A fürdőszobában zuhanyrózsa nincs, van viszont egy kis medence. Ebbe azonban nem lehet beleugrani, hanem kis tállal lehet belőle kimerni a vizet és magunkra önteni a fürdésnél. Tehát ez inkább pancsolós tisztálkodás, ami azért nem olyan rossz, ha már hozzászokunk jobb is, mint a zuhany.
Amikor megérkeztünk a családtagok üdvözöltek és nekiláttunk az evésnek. Egyébként az út sem volt hagyományos, hiszen hatan ültünk a hátsóülésen. Szerencsére mindenki olyan kicsi, hogy ez nem okozott akkora kényelmetlenséget.
Mielőtt megtekintenénk a képeket elmondok egy másik érdekességet. A szilveszter itt olyan, mint a karácsony. A gyerekek szempontjából. Este ugyanis a gyerekek dobozba csomagolnak különböző ajándékokat. Legyen az bármilyen apróság gyümölcstől elkezdve saját készítésű tárgyakig. Bár volt olyan, aki dobozos sört csomagolt, aminek az apukák örülhettek leginkább, amikor kibontották. Tehát a gyerekek a csomagokkal elsétálnak a falu központjába és ott elhelyezik azokat egy asztalon. Majd kihúzzák egymás nevét és mindenkinek jut egy meglepetés. Megajándékozzák egymást. Ezután boldogan viszik haza és bontják ki. Hihetetlen volt látni, hogy hogyan örülnek mindennek, aminek gazdag helyeken a gazdag gyerekek már nem tudnának örülni, hanem sírva fakadnának.:-) A legjobban egy tortának örültek és abból mindenki kapott a családban. Olyan volt ez mintha azokban az időkben lennék, amikor a régi télapós dalok születhettek.
Az alábbi képeket nézve majd a blog olvasóinak feltűnhet, hogy a két kutya Puru és Dick helyett egy kiskutya szerepel a fotókon. Sajnos Puru már nincs többé, Dick pedig elkerült az egyik nővérhez. Az új kutyát Mi-nek hívják. Vagyis, hogy érthetőbb legyen, máshogy fogalmazok: az új kutya neve: Mi. Ennek In 3 éves unokaöccse, Ohm örült leginkább, mert szünet nélkül játszhatott a kutyával, a kutya viszont nem biztos, hogy mindig élvezte az örömteli játékot. A kis állat már sziesztázni sem tudott, hiába ragadtak le a szemei, nem hagyták elaludni sosem...

Az első nagy evés:

In nővéreivel, U-val és Noi-jal:

In és Mi, az új kiskutya:

Mire megérkeztünk a család már kifogta a halakat a tóból és a hordókban tárolták azokat. Amikor In mutatta nekem a hordókat és benne a halakat, akkor egy hal kiugrott és röptében megpaskolta, mint a rajzfilmekben... A képen Kob tarja kezében az egyik példányt:

Tom szeleteli a halakat:

Ohm és Mi:

In tereget:

Tom itt már süti a halakat:

Pi Pen és férje, Pi Csit. Pen a legidősebb nővér:

Kob, aki taxisofőr Bangkokban. Ez az autója. Ezzel hozott minket. A képen épp kocsit mos:

Zöldségeket árul ez a biciklis és a család vett is tőle néhányat:

In, Ohm, Mi. A háttérben pedig In anyukája és Ohm unokatestvére, Fa

Egy kicsit én is játszottam a kutyával:

Noi tálalja a vacsorát:

Már majdnem meg is van terítve az "asztal":