2010. január 4., hétfő

Visszatérés Sao Ngarm-ba

December 31-én utaztunk In falujába, hogy a családdal megünnepeljük az új évet.
Az idő az előzetes várakozásaimmal ellentétben ugyanolyan meleg volt, mint Bangkokban. Jó, mert az itteni falusi fürdést ez a klíma kellemesebbé teszi. Csináltam sok képet, de néhány érdekesebb dologról nem készült fotó. Ha már a fürdést említettem, akkor az a következőképpen néz ki. A wc és a fürdőszoba egy kis melléképületben található és fallal vannak elválasztva. A wc európai, ülőkés, ami meglepő számomra, mert Thaiföldön nem ez a szokás. Bár tegyük hozzá, hogy ez egy új ház. A házavató pedig tavaly január 4-én volt, így talán érthető, hogy már modernebb szellemben építettek mindent. A fürdőszobában zuhanyrózsa nincs, van viszont egy kis medence. Ebbe azonban nem lehet beleugrani, hanem kis tállal lehet belőle kimerni a vizet és magunkra önteni a fürdésnél. Tehát ez inkább pancsolós tisztálkodás, ami azért nem olyan rossz, ha már hozzászokunk jobb is, mint a zuhany.
Amikor megérkeztünk a családtagok üdvözöltek és nekiláttunk az evésnek. Egyébként az út sem volt hagyományos, hiszen hatan ültünk a hátsóülésen. Szerencsére mindenki olyan kicsi, hogy ez nem okozott akkora kényelmetlenséget.
Mielőtt megtekintenénk a képeket elmondok egy másik érdekességet. A szilveszter itt olyan, mint a karácsony. A gyerekek szempontjából. Este ugyanis a gyerekek dobozba csomagolnak különböző ajándékokat. Legyen az bármilyen apróság gyümölcstől elkezdve saját készítésű tárgyakig. Bár volt olyan, aki dobozos sört csomagolt, aminek az apukák örülhettek leginkább, amikor kibontották. Tehát a gyerekek a csomagokkal elsétálnak a falu központjába és ott elhelyezik azokat egy asztalon. Majd kihúzzák egymás nevét és mindenkinek jut egy meglepetés. Megajándékozzák egymást. Ezután boldogan viszik haza és bontják ki. Hihetetlen volt látni, hogy hogyan örülnek mindennek, aminek gazdag helyeken a gazdag gyerekek már nem tudnának örülni, hanem sírva fakadnának.:-) A legjobban egy tortának örültek és abból mindenki kapott a családban. Olyan volt ez mintha azokban az időkben lennék, amikor a régi télapós dalok születhettek.
Az alábbi képeket nézve majd a blog olvasóinak feltűnhet, hogy a két kutya Puru és Dick helyett egy kiskutya szerepel a fotókon. Sajnos Puru már nincs többé, Dick pedig elkerült az egyik nővérhez. Az új kutyát Mi-nek hívják. Vagyis, hogy érthetőbb legyen, máshogy fogalmazok: az új kutya neve: Mi. Ennek In 3 éves unokaöccse, Ohm örült leginkább, mert szünet nélkül játszhatott a kutyával, a kutya viszont nem biztos, hogy mindig élvezte az örömteli játékot. A kis állat már sziesztázni sem tudott, hiába ragadtak le a szemei, nem hagyták elaludni sosem...

Az első nagy evés:

In nővéreivel, U-val és Noi-jal:

In és Mi, az új kiskutya:

Mire megérkeztünk a család már kifogta a halakat a tóból és a hordókban tárolták azokat. Amikor In mutatta nekem a hordókat és benne a halakat, akkor egy hal kiugrott és röptében megpaskolta, mint a rajzfilmekben... A képen Kob tarja kezében az egyik példányt:

Tom szeleteli a halakat:

Ohm és Mi:

In tereget:

Tom itt már süti a halakat:

Pi Pen és férje, Pi Csit. Pen a legidősebb nővér:

Kob, aki taxisofőr Bangkokban. Ez az autója. Ezzel hozott minket. A képen épp kocsit mos:

Zöldségeket árul ez a biciklis és a család vett is tőle néhányat:

In, Ohm, Mi. A háttérben pedig In anyukája és Ohm unokatestvére, Fa

Egy kicsit én is játszottam a kutyával:

Noi tálalja a vacsorát:

Már majdnem meg is van terítve az "asztal":

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése