2009. szeptember 28., hétfő

Nacho bemutatása

Nemsokára megérkezik Spanyolországból jóbarátom, Nacho, hogy októberben egy újabb nagy utazást tegyünk Ázsiában. Ő egyébként eredetileg jogász, de évek óta egy biztosító társaságnál dolgozik Zaragozában. Mindkettőnk szenvedélye a tenisz és az utazások. A világot is hasonló szemmel látjuk. Barátságunk 2001-re nyúlik vissza, amikor Amerikában munkatársak voltunk egy gyerektáborban. A tábor után bejártuk a keleti part egy részét, majd megnéztük a US Open-t New Yorkban. Ezt követően évekig nem találkoztunk. 2004-ben meghívtam Magyarországra, sőt Dabasra is, de csak 1 napig tudott maradni. A következő találkozásig újabb éveket kellett várni. 2008 Shanghai. Itt ismét tenisztorna, ezúttal a Mesterek Kupája. A tenisz után mentünk közösen dél felé és számunkra ismeretlen tájakat, kultúrákat fedeztünk fel. Végül Makaóban váltak el az útjaink. Idén újra megadatott számunkra egy nagy és izgalmas utazás lehetősége. Ezúttal a cél Thaiföld, Kambodzsa és Vietnám.

Az legutóbbi közös utazásunk utolsó napja Makaóban:
Kavalkád a tavalyi kínai útról:

Szupermodellek és Bálint Ferenc szelleme a moziban

A moziban, miközben sorban álltunk a jegyekért, hirtelen feltűntek a thai szupermodellek. A látvány lenyűgöző volt.
Először csak nézegették magukat a tükörben:

Miután észrevették, hogy fotózni akarom őket, kedvesen pózoltak:

Egyre többen csatlakoztak a mosolygáshoz:

Végül a legaranyosabbak egyre nagyobb mosollyal próbáltak kedveskedni:

Ha szupermodell környezet, akkor Bálint Ferenc. Itt éppen egy moziplakáton látható a sári Tom Cruise:-)

Különleges jegyvásárlás: This Is It

A film előzetese:

Szeptember 27-én részt vettünk Michael Jackson utolsó előadásának jegyvásárlási rohamában...a moziban. Ez a roham azonban már sokkal csendesebb volt, mint a megszokott hisztéria. Az előző napi információ szerint reggel 10-re ígérték a pénztárnyitást és akik az elsők között vesznek jegyet, azok ajándékot is kapnak hozzá. Gondoltuk akkor megpróbálkozunk a lehetőséggel, hiszen a szállásunk mindössze 10-15 perc sétára van a mozitól. A mozi az MBK toronyban található és 10 előtt 10 perccel értünk oda, mert az épület maga pontban 10-kor nyit. Körbenéztünk és mindössze egy kósza rajongót láttunk, aki MJ pólót viselt. Ám az épületnek több bejárata is van, lehet, hogy a fanatikus csoportok vagy rajongói klubok máshol fognak bejutni. Nyitáskor még nem voltam az MBK-ben, így ez is érdekes élmény volt. Ahogy haladtunk a mozi felé a legfelső szintre körülöttünk minden személyzet készenlétben állt és meredt tekintettel figyelt bennünket, mert mi voltunk az első vendégek. A biztonsági őrök tisztelegtek, mint a katonák... Végül felértünk a mozihoz és sehol senki. Még az a kósza rajongó a bejáratnál, az is valahol elkallódhatott. Amikor odaértünk kiderült, hogy a pénztár nem 10-kor, hanem 11-kor fog nyitni. Gondolom a szervezők látni akarták a kígyózó sort, ezzel emelni az esemény rangját és promótálni a filmet a járókelők előtt. Ez azonban hangulatot adott a jegyvásárláshoz, mert közben felírták a nevünket egy papírra, meg lehetett tekinteni az ajándékot és a mozi igazgatója különböző fotókat készített a legelsőkről(köztük mi is) a sorban. Ő is emlékezni akart erre a napra. Ez egy szokatlan és érdekes esemény a mozi történetében. Ennek ellenére csendes volt az egész. Nem volt roham, nem voltak rajongók. Talán ők másik moziban vettek jegyet, mert ez, ahol mi voltunk nem a legnagyobb mozi Bangkokban. A legnagyobb moziban már egy nappal előtte meg lehetett venni a jegyet. Valószínűleg ez lehet a megoldás. Mindenesetre sikerült megkapnunk a jegyeket és az emlék ajándékot. Ezen kívül lesz még valami más meglepetés is, amire fel lehetett iratkozni, de erről még senki nem tudhat semmit. Mi november 2-án este fél nyolckor fogjuk megnézni a filmet.

2009. szeptember 25., péntek

A félév vége

Véget ért az első félév az iskolában. Hat évfolyamból hármat tanítottam és azon belül tizennyolc osztályt. Minden osztályt heti egy órában. Az évfolyamok: M1, M4 és M5. M=matayom, jelentése: évfolyam. Az M1-ben teljes osztályt tanítottam, ami általában 50 tanuló egy teremben, az M4 és M5 évfolyamokban pedig félcsoportokat taníthattam, mert azokat bontották. Az M4 és M5 osztályok másik fele egy másik külföldi tanárhoz került. A legnagyobb követelmény az M4-es évfolyamban volt, mert ott 100-as skálán kellett pontoznom a diákokat a különböző tesztek és felmérések szerint. (Például olvasás teszt. Sok volt a tipikus hiba, de az egyik legjellemzőbb talán ez volt: a szövegben az egyik szereplőt Michael-nek hívták. Érthetetlen okokból "Misel"-nek olvasták legtöbben. Persze vannak, akik itt tanulnak franciául is, de a többség nem, és mégis "Misel". Ekkor gondolkodtam hogyan lehetne berögzíteni nekik a helyes kiejtést... Egyszerű. Mondtam nekik, hogy gondoljanak Michael Jacksonra. Azt talán sose mondják "Misel"-nek. Be is gyakoroltuk. Felírtam a táblára két nevet: Michael Jackson és Michel Platini. Így gyakoroltuk a különbséget az angol és a francia kiejtés között. Amikor már jól ment, folytattuk a tesztet. A dolog működött. Sőt! Volt hogy át is estek a ló túloldalára. Néhány diák, már egy sima "Michael"-t is Michael Jacksonnak olvasott ki.:-)) ...A tanulók a tesztek alapján megkapják a végső osztályzatot, ami itt o-tól 4-ig van felosztva. Vagyis itt az 1-es az átment, a 0 a bukás, a 4-es pedig kiváló. A másik két évfolyamban (M1 és M5) elég volt 20 ponton belül osztályoznom, mert a többi 80-at az egyes osztályok thai angol tanárai adhatták meg. Végülis mindenki átment. Voltak gyengébb osztályok, közepes osztályok és voltak kiválóak, ahol a tanulók akár maximum pontszámot is tudtak szerezni a teszteken.
A legjobban sikerült óra talán a félév vége felé volt, amikor a kisebb létszámú osztályoknak egy éttermi jelenetet kellett eljátszaniuk betanított szöveg alapján. Persze attól függően, hogy mit rendeltek a vendégek, improvizatív is volt a jelenet. Az ügyesebb osztályok még a rossz étel utáni reklamálást is elsajátíthatták. Igazából ez az egész játék az éttermi témában megszerzett tudás használata és bemutatása volt. Ekkor át lett rendezve a terem és a pincérnők által asztalra pakolt ételek pedig mindenféle ott talált tárgyak voltak. Ezt élvezték nagyon, meg, hogy úgy szólíthatják egymást, hogy "Madame".
Ha már a jót kiemeltem, mondok egy negatívat is. Az egyik baklövésem az volt, amikor fölemeltem egy széket a fejem fölé, de nem vettem észre hogy fölöttem lóg egy nagy ventillátor. Így történt, hogy a szék lábát elkapta a propeller, ami aztán ferdén himbálózva forgott tovább fenyegetve a közelében ülő tanulókat. Erre a környéken mindenki sikongatva felugrott és menekült...
A félév során rengeteg produkció, fellépés, ünnepség került bemutatásra az iskola terén a színpadon. Szinte felsorolni is lehetetlen az eseményeket, de itt most berakok néhány fényképet az egyik legszebb előadásról, egy tradícionális thai táncról: (Ezeket a fényképeket nem én csináltam, mert én videót akartam a táncról, de sajnos épp akkor merült le az elem a gépemben.)

2009. szeptember 22., kedd

Látogatás In nagybátyjánál

Nem messze a mi szállásunktól lakik In nagybátyja. A hétvégén Buriramba utazott, hogy meglátogassa testvérét(In anyukáját) és ez alkalomból küldtünk a családnak néhány dolgot. In anyukája meg finom ételeket küldött cserébe. Ezért is mentünk el most látogatóba, hogy felvegyük a csomagot. A csatornaparti molókra épült kis bódék vagy szobák egyikében laknak; ez az itteni thai életforma. Sok kisgyerek, kutya, macska rohangál és játszik a környéken. Még a szomszédok is jó viszonyban vannak, mindenki vidám.:-)

Képek a családról:

Pepsi kis üvegből, mint régen:
Sörre is meginvitált a rokon:
A szomszéd kislány megijedt tőlem és elsírta magát, amikor meglátott:-)

2009. szeptember 21., hétfő

Fényképek a Chatuchak parkban 2.

Szeptember 20-án, vasárnap, fényképeket csináltunk ismét a Chatuchak parkban. In ruháját én választottam. Amikor megláttam a boltban ezt a lila ruhát egyből megálmodtam, hogy majd ebben fogom lefényképezni. Az álom most valóra vált. Íme az utunk képekben a park felé, a parkban, majd hazafelé: