Szűk utcák és csónak a thai szuperslágerrel fűszerezve

A most következő videó azon az útvonalon készült, amelyiken nap mint nap járni szoktunk. Ez az út a szállásunktól visz az MBK toronyba, ahol In dolgozik. A szűk utcákról, ha oldalra fordítottuk volna a kamerát, akkor bepillanthattunk volna néhány helyre és láthattuk volna a helyiek életét. Az egyik helyen például a híres thai selyem szövése lett volna látható. Az itteni életet azonban az udvariasság és a privát szféra tisztelése miatt nem filmezhettük le. Tehát azt csak oda lehet képzelni. :-) ...meg a macskákat, kutyákat, gyerekeket, akik barátkozóak szoktak lenni, ha épp találkozunk. De most épp üresek voltak az utcák...valószínűleg mindenki behúzódott ebéd után a helyére.
A végén látható csónak az az én útvonalam, ha az iskolába megyek, illetve ha onnan jövök. A film zenéje nem más, mint az itteni legnagyobb sláger:

Apa és lánya

Van egy thai dal, amit szeretnék itt megosztani. Ritka felvétel. Akkor hallottam, amikor Chiang Mai-ban a nagy hétvégi piacon sétáltam tavaly. Elsétáltam az árus mellett, de mivel sokan voltak, így lassan tudtam csak haladni és a zene valahogyan visszahívott. Aztán visszafordultam, mert gondoltam ez a zene nagyon szép. Amikor odamentem az árushoz kiderült, hogy ezt a zenét ő írta és a dalt pedig a kislánya énekli. Az északi tartományokban él a család és az ottani dialektusban íródott a dalszöveg is. Valószínűleg nagy örömmel készülhetett el ez a lemez, amit az apa kísér hangszeren, a lánya énekel, a szöveget pedig egy jóbarát írta.
Fiatal szerelemről szól a dal, amiben a kislány azt szeretné, ha a fiú csak őt szeretné és kérdezi a dalban, hogy szeretheti-e őt?

"Duma" az angol órákon - Hideghéti Tamás segítségével

A munkám során először próbáltam ki az iskola projektorát. Az egyik héten 3 nap szünet volt, így néhány osztály előrébb állt az anyaggal a vizsgák előtti héten. Ezért gondoltam, hogy a vizsga előtti napokra valami mást fogok kitalálni nekik. Ötletnek az egyik kedvenc filmemet választottam, a Duma címűt. Az elképzelésem az volt, hogy a filmből kivett képek segítségével elmesélem Xan, a fiú és Duma, a gepárd történetét. A technika ördöge azonban megtréfált, így kezdtem kifutni az időből. Szerencsére kedves jóbarátom, az informatikus Hideghéti Tamás éppen online volt és segítően próbált kihúzni a pácból. (Őt egyébként a dabasi rádió hallgatói Mozis Tamás néven ismerhetik. ) HT segítségével sikerült letöltenem a film bemutatóját jó minőségben, valamint angol feliratot tenni a film alá. Igaz, csak utóbbit használtam végül, de az kulcsfontosságú volt. A történet meséléséhez szükséges képek kivágására nem maradt idő. Így végül az eredeti filmet vetítettem le a gyerekeknek az angol felirattal. Persze csak az elejét. A néhány kivágott képet pedig a film bemutatása előtt remekül tudtam használni az ismeretlen szavak tanításához. Helyenként megállítottam a filmet, hogy megbeszéljük az eddig történteket vagy hogy megkérdezzem tőlük, hogy szerintük mi fog történni ezután. Néhány tanulónak még jegyet is tudtam adni a jó felszólalására. Az órák nagyon jól sikerültek. A Duma jó választásnak bizonyult. A gyerekek sok érdekességet tanultak a mozi segítségével és mindemellett szórakoztató is volt. Az óra után többen megkerestek, hogy másoljam le nekik a filmet. Öröm volt nézni, hogy egy ilyen filmre mennyire lelkesedtek a thai gimnazista lányok. A mai nyugati világban talán más reakció lett volna és más mozit is kellett volna választani.

A munkahelyem

Reggeli 8 órás látkép az irodámból a vizsgaidőszakban:

Már 1 hónapja dolgozok a bangkoki Benchamarachalai school nevű lánygimnáziumban. Csere történt, ugyanis az előző munkahelyen nem tudtak teljes munkaidőt biztosítani, itt viszont heti 20 órát taníthatok. Úgy tűnik, hogy 1 évig mindenképp itt fogok maradni. Ezt a helyet maga a király patronálja és ezért royal school-ként emlegetik. Persze több royal school is van Thaiföldön, ez pedig az egyik. Három külföldi tanár dolgozik itt. A másik kettő egy új-zélandi és egy amerikai. Összességében meg ki tudja hány thai tanár még. Sokan vannak. A tanulók száma sem csekély. Körülbelül kétezerre tehető. Az iskola 6 emeletes, 4 különböző épületszárnnyal. Középen van egy tér, ahol a gyerekek reggel meghallgatják valamelyik tanár beszédét, de a múltkor épp színdarabot adtak elő. Sokszor itt zajlik a testnevelés óra is, valamint a délutáni sportfoglalkozások. Röplabda, kosárlabda. Van benti tornaterem is tollaslabdapályával, valamint az iskola tetején 50 méteres úszómedence található. Ezenkívül van még benti színházterem, ahol remélhetőleg egyszer tudok majd videót is készíteni egy itteni produkcióról. Az angol részlegnek három különböző irodája van. Kettő a harmadik emeleten és egy az ötödik emeleten. Az én irodám az ötödik emeleten van. Mindegyik irodában van egy külföldi angol tanár, aki sokszor segít a thai angol tanároknak, ha nem értenek valamilyen kifejezést. Az irodámban van minden, ami kellhet: tv, internet, légkondíciónáló berendezés és szép kilátás az ablakból. Ha balra tekintek, egy gyönyörű thai templomot látok, jobbra pedig a Giant Swing nevű híres emlékmű látható. Középen pedig a tér. A tanítás nagyon jó. A gyerekek a nyelvtani részeket thai angol tanárok segítségével sajátítják el és minden osztálynak van heti 1 angol órája a külföldi tanárral. A feladatunk elsősorban az angol beszédkészség fejlesztése. Ezen kívül teszteket kell csinálni a gyerekekkel: tollbamondás, szövegolvasás, beszélgetés, szöveghallgatás. Az órákat szabadon színesíthetjük és csak a téma az egyedüli megkötés. Arról kell órát tartani, ami a könyvben is szerepel témaként, de a kommunikációra kell helyezni a hangsúlyt, hogy a tanulók ne féljenek angolul beszélgetni egy külföldivel. Az iskola jól felszerelt, így lehetőség van kivetítőt használni. A tantermek légkondícionáltak. Az ebéd nagyon olcsó. Általában 25baht és finom is. A tanulók ezen a héten vizsgáznak, így most szabadon tudok beszámolókat írni, illetve dolgozatot javítani, megtervezni a következő hetek óráit. Jövő héttől pedig újra indul a tanítás. A félév pedig októberben lesz.

A mozi

A mozi Thaiföldön nagyon különleges és több szempontból is eltérő az otthonitól. A képen látható, amint éppen elhalad a skytrain a Grand EGV Cinemas előtt. Ez egy szupermultiplex, a popcorn világ kedvelőinek. A másik nagy hálózat az SF Cinemas. Mindkettő a legmodernebb technológiákkal van felszerelve. Még a jegyárusításnál is a hazainál sokkal látványosabb számítógépes rendszer figyelhető meg. De mielőtt a pénztárhoz érnénk a moziajánlókat is máshogyan tálalják, mint például a Corvin moziban. Itt is lehet falról olvasni a filmek tartalmáról és tájékozódni, hogy melyik filmet érdemes megnézni. Az itteni modern mozikban viszont jellegzetes kampányok figyelhetők meg az összes filmnél. Még a kis költségvetésűeknél is. A filmek világa fel van építve egy monitor köré, amin a bemutató ismétlődik a végtelenségig. Például új kínai filmet mutatnak be nemsokára egy panda és egy fiú közös vándorlásáról. A monitor köré fel van építve a moziplakát, egy erdő, bambuszokról pedig pandák lógnak, amik a gyerekek által meglökve még ringatóznak is az ágakon. De ez csak egy kisfilm ahhoz képest, hogy a Transformers és a Harry Potter miket visz be a mozikba. Ha ilyen nagy pénzű filmek kerülnek vetítésre, akkor aztán csak a fantázia szab határt annak, hogy mennyire alakítsák át az egész mozit. A popcorn menü az már alapból átalakul, ahogy otthon is szokás. Viszont itt az egész mozit átalakítják. A transformersnél behoztak életnagyságú 5-6 méteres robot maketteket, amivel fel akarják tüzelni az embereket, hogy nézzék ezt, mert ez a legnagyobb film. Minden amit a szem lát, az transformers, monumentális és látványos. A legnagyobb megdöbbenést az okozta, hogy ez sem volt elég kampánynak. Körülbelül 1 hétig folyamatosan minden délutántól már minden időpontban, minden teremben csak a transformerst lehetett nézni. Akár akarja az ember akár nem, de ha mozizni akar, akkor muszáj megnéznie ezt a filmet, mert nincs más. És meg is nézik. Mi is így tettük végül. A filmről inkább nem írok véleményt, mert tartalmilag olyan primitív, hogy ezzel nem érdemes foglalkozni...

A másik megdöbbentő dolog, az az, hogy az SF mozi mozitermeit annyira lehűtik, mint egy hűtőszekrényt. Ezért aztán pólóban lehetetlen megnézni egy filmet. Persze ott van rá a megoldás: VIP cinema. Ez egy különleges részleg, ami drágább a normál teremnél, hiszen kis terem, óriási fotelekkel, kevés embernek, akik megengedhetik maguknak a luxust, esetleg VIP szintűnek érzik magukat. Tavaly megengedtük magunknak ezt a luxust és kipróbáltuk milyen a VIP. Itt már adnak takarót is, hogy ne fázzunk. A fotelbe úgy huppantunk bele, mint egy vízágyba. Viszont a székek VIP elhelyezése miatt távolabb voltunk egymástól, mint egy normál teremben, ezért pároknak nem ajánlott. A VIP a szokásosnál még hidegebb terem, így muszáj volt betakarózni, sőt még így is fáztam. Összességében minden adott volt a teremben egy jó alváshoz és így is tettem... akaratom ellenére. Azóta se voltam többször VIP moziban...

Nemrég fedeztük fel az EGV mozit, ami már pólóban is élvezhető, hiszen kellemes a klímája. Az ára pedig ugyanaz. Esténként 100baht, hétvégenként 120baht, akciós időben pedig 80 baht. A forinthoz képest körülbelül 5.5-6-tal kell beszorozni. Páros popcorn menü: 150baht.

Érdekesség még és rejtély is egyben, hogy miért nem szinkronizálnak le külföldi filmeket. Így aztán a meséket is feliratozzák, ami a kisgyerekekre nézve elég kedvezőtlen.

A mozikban, ami nekem a legjobban tetszik és a legkülönlegesebb élmény, az a Bhumibol király, Thaiföld királya, iránti tiszteletadás. Minden film előtt felcsendül egy gyönyörű dal és hozzá a szintén nagyon megragadó képi aláfestés, ami az ország tiszteletét fejezi ki a király felé. A dal előtt megkérik a nézőket, hogy álljanak fel és ez az 1-2 perc mindig nagyon különleges. Sok esetben nagyobb élményt jelent, mint maga a film. A dal más hangszerelsű a különböző mozikban. Az SF-ben talán az lehet az eredeti. Egy gyönyörűen tiszta hangú énekesnő énekli, ami később kórussal egészül ki. Az EGV-ben pedig egy kisgyerek kezdi énekelni és gyerekkórus csatlakozik.

Dióhéjban egyelőre ennyit tudok elmondani a bangkoki multiplexekről. A moziba járás továbbra is heti program lesz nálunk és nemsokára megnézhetjük az általunk legjobban várt filmet, a pandásat. Augusztus 12-étől játszák..

Utazás In falujába 3. rész

A második napon átsétáltunk a szomszéd faluba, melynek neve: Lavia. Egy buddhista ünnep keretén belül zajlott ott a helyi gyertya- és táncfesztivál. A hagyomány szerint a szerzeteseknek egy évben egyszer 3 hónapot a templomban kell maradniuk. A régi időkben, amikor még csak gyertyával világíthatták meg a kolostorokat, az emberek gyertyát vittek a kolostorokba, hogy a fénynél tudjanak olvasni a szerzetesek. Ma már persze lámpáknál is olvashatnak, így a gyertya már csak szimbolikus. Azóta versennyé vált a gyertyakészítés. Mindegyik tartomány megtarja a maga versenyét. Ez egy parádé, ami nem is annyira komoly, hanem inkább a vidámságról szól. A mi településünk, Saongarm is versenybe szállt a 11 másik településsel együtt a laviai versenyen. A győztes falu az, amelyik a legszebb gyertyát és a legszebb tánckoreográfiát mutatja be. Ebben a tartományban volt egy "fő" verseny is, de az a városi parádé volt, kicsit távolabb. A legszebb gyertyák és táncok ott láthatóak Buriramban. Thaiföldön pedig Ubon Rachathani nevű tartományban. Amiket mi láttunk, azok igencsak vidéki jellegűek voltak, nem pedig a képeslapra is tehető alkotások. Az egyik tánckoreográfiáról készített videó(kicsivel lentebb látható) sokat elmond a komoly felkészültségről, ami ezen a vidám, vidéki kis versenyen nem volt jellemző.

Mielőtt megtekintenénk a parádét, íme néhány kép az útra kelés pillanatairól:

Óriási meleg volt. Az aszfalton gyalogolva, ha nincs ernyő és víz, talán napszúrást is kaptunk volna a 2 kilométer gyaloglás alatt:


Az útszéli rizsföld színe gyönyörű zöld volt:

A háttérben banán-, az előtérben pedig gyömbér ültetvény:

Az ebéd helye és a nap elleni "menedék" a földeken:

Laviában betértünk egy kisvendéglőbe:

A helyiek így sziesztáznak:

Az előtérben az a "bogrács" az a szemetes. Szinte minden háznál ugyanilyen:

Errefelé sok ilyen ház van. Thai stílusú épület. A szél jobban át tudja járni, ha magasabban van, ezért kellemesebb a klíma. Alul pedig kellemes árnyék van és ott sokszor összejönnek a rokonok, barátok:

A helyiek meg akartak hívni sörözni, de "csak" integetés és fénykép lett belőle, mert maradtam a "saját csapatommal":

Ez pedig már a parádé. Kis falvak kis versenye:
A táncoló emberek sem gondolják komolyan a "koreográfiát". A részvétel a lényeg:



Egy közös kép az egyik falu komolyabbnak látszó táncosaival:


A következő napot már végig Saongarmban töltöttük.
Közös fénykép a háznál. A kosárban finom khao tom nevű étel(részletek az ételről kicsivel lentebb):

In és apukája:

A 2 kutyával. A fehér neve Puru, a barna neve Dick:

Pennel és lányaival, May-jel és Minddal:

In szüleivel:

Közös csoportkép. Bár a család ennél sokkal nagyobb. Balról jobbra: May, Pen, Mind, papa, mama, In és én:

Az udvarban található san phraphum. 2 kis házikó. Az alsó a szellemeknek, a felső pedig az angyaloknak. Minden reggel vizet- és a fontos napokon ételt is kapnak, hogy itt maradjanak, vigyázzanak és őrizzék a házat. Ez nem buddhista szimbólum, hanem saját hitből fakad. Amikor megérkeztünk, akkor füstölőt is gyújtottak és elmondták az angyaloknak és a szellemeknek, hogy In és én egy család lettünk. Ha ezt nem mondták volna el, akkor az angyalok és a szellemek megsértődtek volna:

A gyerekek az udvarban guavát(helyi gyümölcsöt) akarnak leszedni a fáról:

In a 2 házőrzővel, Puruval és Dickkel:

In unokaöccsének a biciklije. Az unokaöccsel még nem találkoztam. A biciklit viszont kipróbáltuk:






Ezek a hordók elsősorban víz tárolására vannak. Némelyikben mást is tartanak. A két nagyobbik a kép jobb oldalán viszont ivóvíznek van fenntartva. A vizet az égből nyerik, vagyis az esőt tárolják. Esős évszakban megtelnek a hordók és ez elegendő vizet szolgáltat a háznak:

Innel és anyukájával a "garázs" előtt. In anyukája itt süti a khao tomot:

A rizst ebben a kis tárolóban tartják:

In anyukája. A tálban a khao tom:
Így sütik ezt a finom ételt:


A khao tom: kókusz, rizs, bab, kis cukor és banán. Kókusz pálmába csomagolják a rizst, amibe banánt szeletelnek és babot is raknak. Így összekötözve vízben megfőzik. Főzve is rendkívül finom, de másnap meg is sütik és akkor aztán még sokkal jobb tud lenni. Bangkokban ilyen étel nem található:
Az unokahúgok tévéznek. A tévében egy thai zenekar éppen Michael Jackson tiszteletére zenél és táncol:



In éppen mosott, amikor ömleni kezdett az eső:

Utazás In falujába 2. rész

Képek a ház bejáratánál:

Az állatvilág összegyűlt az udvaron:

Így készül az ebéd:

Itt már kész van, csak meg kell enni:

Meg is esszük:

A kutyák is kapnak:

A konyha melletti vizeshordó és használata:

Ebéd utáni mosogatás:

Utazás In falujába 1. rész

Július 4-én éjszaka útra keltünk, hogy meglátogassuk In szüleit Buri Ram tartományban. Ez a hely Thaiföld északkeleti részén fekszik, viszonylag közel a kambodzsai határhoz. Kis tartomány ez, és a falu, ahova utunk vezetett szintén kicsi. Körülbelül 800 ember lakhat ott. 350 kilométerre van Bangkoktól. A neve SAOngarm. Ennek a névnek jelentése is van: sao=nő, ngarm=gyönyörű.

Minibusszal mentünk, ami a szállásunkon vett fel és In házának bejárata előtt tett le. Hajnali 5-kor érkeztünk meg és az anyuka jött ki elénk. A kapu mindössze egy keresztbe tett bambuszrúd volt, amit kapunyitásként lerakott a földre. A házban finom reggelivel fogadott minket. Ekkor találkoztam In legidősebb nővérével, akit Pennek hívnak. Apukáját is itt üdvözöltem, aki már 70 éves és néhány éve egy motorbaleset következtében megbénult a jobb oldala. Ő már nem tud járni és nehezen tud beszélni. Ennek ellenére sokat nevet a családdal együtt és látogatásunkkor különösen vidám volt. In anyukája 60 éves. Ő viseli a gondját. A gyerekek sokat segítenek a szülőknek, mert Thaiföldön ez hagyomány, hogy a gyerekek támogatják a szülőket, hiszen nincs nyugdíjrendszer.

Az első találkozáskor nem akartam használni a fényképezőgépet, így csak leírni tudom a történéseket.

A reggeli után alvás következett, hiszen a buszon nehezen lehetett aludni, így fáradtak voltunk. A csönd egy idő után kezdett megtörni, mert egyre többen gyülekeztek a ház körül. Sokan abban a hitben voltak, hogy itt esküvő is lesz, de ez "csak" látogatás volt. Inre büszkék a faluban, mert Ő a település első lakosa, aki egyetemet végzett Bangkokban és az új házat, amiben a család most lakik, is Ő építtette saját erejéből. (A régit ledózerolták.)

In előbb ébredt, mint én. Sokan várták, hogy mikor megyünk ki a szobából, de addig néhányan az ablak alatt álltak és onnan nézték, ahogy alszok, mert sokáig aludtam. Mire kimentem a szobából a vendégek már kezdték feladni a reményt és gondolták, hogy majd később visszajönnek. Amikor kimentem az ajtóhoz már a kapuban voltak, de meglátva engem visszajöttek.

Az idősebb asszonyok a hagyományok szerint fehér "madzagokat" kötöttek a csuklónkra és megáldották a közös jövőnket. Ez a tradíció a thai esküvői szertartásoknak is része, ezért ha valaki azóta a csuklónkra pillant, akkor mindig megkérdezi Int, hogy házasok vagyunk-e? De még nem vagyunk...

Ezután megérkezett Pen(In nővére) férje a két lányukkal May-jel és Mind-dal. Ők 16 és 14 évesek, In unokahúgai. Nem sokkal később kisétáltunk a rizsföldekre és ekkor már vittem magammal a fényképezőt is.

Ez alatt a fedél alatt szoktak ebédelni a rizsföld dolgozói:

Egy kis tó is van a területen. A halakat innen hálóval veszik ki:
In és én:
A tó partján:Az erős napsütés ellen hasznos az ernyő:

Szarvasmarhák legelésznek: Ilyen boldogok itt az emberek, hogy mindenen képesek nevetni :-)