A vicc határa

Megbetegedtem. Nem nagyon. Kicsit. :-) Amiért a múltkor viccelődtem a maszkon és az influenzán, most már élesben kell viselnem az "álarcot".
Két hónap alatt már másodszor kellett orvoshoz mennem és gyógyszereket venni. Az első eset még a burirami utazás előtt történt. Akkor is volt valami kis torokfájásom és nem akartam megfertőzni vele senkit... Az orvos rendelője épp a szállásunk mellett van. A doktor jó kedélyű ember és büszkeségeként van kint a falon a közös fényképe a királlyal, amikor megkapta a diplomáját tőle. (Itt azért megadják a tiszteletet és a büszkeség érzését az embereknek, szemben a magyar "Ötvös Csöpi Tudomány(?) Egyetemmel". Nekem tanszéken adták oda a diplomát egy unott hangú "gratulálok"-kal elintézve, mert az akkori turnus márciusban államvizsgázott, így az jelentéktelen volt nekik.) Innek is van hasonló fényképe, Ő a hercegnőtől vehette át a diplomát...
A doktor megnyugtatott, hogy semmi komoly, valószínűleg nem sertésinfluenza ez. És én sem érzem annyira rosszul magamat. A tanítást nehezíti csak. Viszont szerencsére pont most lesz Anyák napja, így kedden nem lesznek órák, szerdán pedig szünet. Egyedül a mai napot kell kihúznom. És ez már sikerült is. Mert 1 órám volt csak. Délután 1-től már mindenki készül a holnapi műsorra, így elmarad a 2 délutáni órám. Holnap nagy ünneplés lesz itt, így megpróbálok beszámolni képekkel, videókkal az itteni Anyák napjáról. Annyit elöljáróban, hogy az iskola, akárcsak egész város, már elkezdte a megszépülést rengeteg virággal és a királynő fiatalkori képeivel. Hiszen Anyák napja az a királynő születésnapja Thaiföldön.
Igaz, már elkanyarodott ez az írás az eredeti címtől, de az eredeti téma tanulságát egy népszerű magyar "tanácsadó show" stílusában így lehetne rövidre fogni: embernek oda kell figyelni a dolgokra és nem csak egy fénykép erejéig venni fel a maszkot.