Az atléta

Tegnap kimentünk a futópályára. (Csak nézelődni, mert előző nap egy elgyengüléshez hasonló betegség tört rám, ami a gyomromat támadta meg először, majd az egész testemet. Azóta már teljesen rendbe jöttem, hála a "magánorvosomnak". Eddig ilyen még nem fordult velem elő, hogy ennyire gyorsan ilyen lázas fekvő beteggé válni, majd ugyanilyen sebességgel felgyógyulni. Ez is egy új élmény.:-) ...A pályán egy profi atléta futott felénk óriási tempót diktálva, olyat amilyet ott azon a pályán még nem is láttam addig. Öröm volt nézni a légies technikáját, de egyszer csak hirtelen lelassult és megállt. Gondoltam ennyi volt, elfáradt. Hitetlenkedtem, mert olyan energikusnak tűnt. Aztán valami halk muzsikát hallottam a háttérben. Miután rápillantottam az órámra már sejtettem, hogy mi történt, hiszen a dallam is ismerős volt nekem. Valahonnan felhangzott a nemzeti himnusz. Thaiföldön pedig, ha az ember közterületen van, meg kell adni a tiszteletet, még akkor is, ha emiatt egy egész edzésterv omlik össze. Pár perc múlva végül folytathatta a futását szerencsétlen "profi" ...(szúró tüdővel).

Képünk illusztráció:-)