2009. szeptember 3., csütörtök

"Banánfa nap" az iskolámban

Augustus 26-án és 27-én az iskolámban hagyományőrző "Banánfa nap"-ot tartottak. Ez annyit jelent, hogy banánfákat díszítenek fel adományokkal, amit a kolostorokban jelenleg is lakó szerzeteseknek adományoznak. Ezek a bankjegyek a szülők zsebeiből kerülnek a banánfákra. Cserébe a szerzetesek egész napos beszédeket tartanak a gyerekeknek a színházteremben. Ezekben a beszédekben Buddha korábbi életéről szóló történeteket mesélnek el, amik tanító jellegűek. A szerzetesek népszerűségét az is jelzi, hogy a legjobbak rajongótáborral rendelkeznek. A rajongók követik a kedvenc szerzetesüket, ha megtudják, hogy az "fellép" valahol. Így történhetett meg, hogy ezt az iskolai rendezvényt az "utca emberei" is megtekinthették.
A válasz arra, hogy miért pont banánfákat dísztenek fel, nem hordoz szimbolikus jelentőséget. Az egyedüli ok, hogy a banánfa lágy és könnyű beleszúrni a pálcát, amin a bankjegyek vannak. Lehet mondani, hogy ez a szerzetesek "karácsonyfája".



A fák itt még a bejáratnál voltak felsorakoztatva ezen az asztalon:


Közeli képen a fa. Ahány pálcika annyi bankjegy. A pálcákat átszelik a huszasok, ötvenesek és százasok:A feldíszített színpadon a szerzetes. Jobboldalt egy nagy képernyőn élőben lehet követni a közvetítést bárkinek. (Akárcsak az iskola összes többi monitorán a bejárattól kezdve az irodákig.):

Kép a színpad felől:

A szerzetes mormolás közben:

A hallgatóság. Háttérben a "karácsonyfák":

A színpad egyik impresszív díszlete:

Baloldalt egy tradícionális zenét játszó zenekar látható. Ők minden órában zenéltek tíz percet:

Ha csak egy fénykép erejéig is, de csatlakoztam a gyerekek helyéhez. A tanárok oldalt székeken ülve figyelhették a műsort:


Amikor érdeklődésemet fejeztem ki a thai tradícionális zene iránt, az egyik kollégám feljött az irodámba és megkérdezte, hogy mikor akarom hallani a gyerekek zenéjét. Megbeszéltünk egy időpontot. Legyen délután 1 óra. Kicsit később értem vissza az irodámba és üzenték, hogy a gyerekek várnak rám, hogy elkezdjék a zenét. Nem akartam hinni a fülemnek, hogy így megtisztelnek ezzel, de azután siettem is, hogy ne várjanak miattam. Amikor odaértem kiderült, hogy valójában csak nekem akarnak játszani. Ez valami hihetetlen kedvesség. Amikor odaértem, akkor azonban épp egy szerzetest hallgattak, de mondták a kollégáim, hogy nemsokára elkezdik a zenét, csak meg kell tisztelniük a szerzetest.
Eközben figyelmes lettem az asztalon elhelyezett Buddha szobrokra. 8 különböző szobor volt felsorakoztatva és adományokat gyűjtöttek. Mindenki hozzájárulhatott egy kisebb összeggel a számára szimpatikus szobornál. Kiderült azonban, hogy a szobrok a hét napjait szimbolizálják és attól függően, hogy ki milyen napon született, lehetett kiválasztani a szobrot. Ekkor azonban rákérdeztem, hogy miért 8 szobor van? Kiderült, hogy a szerdai naphoz kettő tartozik. Az egyik a szerda délelőtt, a másik a szerda délután.

Ha jól tudom, én pénteki napon születtem. Íme az "én szobrom". Egy szám is szerepel a szobron, ami 21. Ez az összeget jelenti, hogy ennyit kell beletenni. Egyébként ezen a szobron szerepelt a legmagasabb szám. (Az átlag körülbelül 10 lehetett, a legalacsonyabb meg 4 vagy 2.) :
A gyerekek elkezdték a zenélést, ami tényleg fantasztikus volt.Különösen az egyik hangszer ragadta meg a figyelmemet, amin a zenekar után ez lány szólóban is játszott. Csak csodálni tudtam.
Ezután megtanított nekem egy egyszerű dalt:
A zenélésekről videó is készült, bár sajnos közel volt az egyik monitorhoz, amin a szerzetes mormolása belehallatszott a zenébe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése