Utazás In falujába 1. rész

Július 4-én éjszaka útra keltünk, hogy meglátogassuk In szüleit Buri Ram tartományban. Ez a hely Thaiföld északkeleti részén fekszik, viszonylag közel a kambodzsai határhoz. Kis tartomány ez, és a falu, ahova utunk vezetett szintén kicsi. Körülbelül 800 ember lakhat ott. 350 kilométerre van Bangkoktól. A neve SAOngarm. Ennek a névnek jelentése is van: sao=nő, ngarm=gyönyörű.

Minibusszal mentünk, ami a szállásunkon vett fel és In házának bejárata előtt tett le. Hajnali 5-kor érkeztünk meg és az anyuka jött ki elénk. A kapu mindössze egy keresztbe tett bambuszrúd volt, amit kapunyitásként lerakott a földre. A házban finom reggelivel fogadott minket. Ekkor találkoztam In legidősebb nővérével, akit Pennek hívnak. Apukáját is itt üdvözöltem, aki már 70 éves és néhány éve egy motorbaleset következtében megbénult a jobb oldala. Ő már nem tud járni és nehezen tud beszélni. Ennek ellenére sokat nevet a családdal együtt és látogatásunkkor különösen vidám volt. In anyukája 60 éves. Ő viseli a gondját. A gyerekek sokat segítenek a szülőknek, mert Thaiföldön ez hagyomány, hogy a gyerekek támogatják a szülőket, hiszen nincs nyugdíjrendszer.

Az első találkozáskor nem akartam használni a fényképezőgépet, így csak leírni tudom a történéseket.

A reggeli után alvás következett, hiszen a buszon nehezen lehetett aludni, így fáradtak voltunk. A csönd egy idő után kezdett megtörni, mert egyre többen gyülekeztek a ház körül. Sokan abban a hitben voltak, hogy itt esküvő is lesz, de ez "csak" látogatás volt. Inre büszkék a faluban, mert Ő a település első lakosa, aki egyetemet végzett Bangkokban és az új házat, amiben a család most lakik, is Ő építtette saját erejéből. (A régit ledózerolták.)

In előbb ébredt, mint én. Sokan várták, hogy mikor megyünk ki a szobából, de addig néhányan az ablak alatt álltak és onnan nézték, ahogy alszok, mert sokáig aludtam. Mire kimentem a szobából a vendégek már kezdték feladni a reményt és gondolták, hogy majd később visszajönnek. Amikor kimentem az ajtóhoz már a kapuban voltak, de meglátva engem visszajöttek.

Az idősebb asszonyok a hagyományok szerint fehér "madzagokat" kötöttek a csuklónkra és megáldották a közös jövőnket. Ez a tradíció a thai esküvői szertartásoknak is része, ezért ha valaki azóta a csuklónkra pillant, akkor mindig megkérdezi Int, hogy házasok vagyunk-e? De még nem vagyunk...

Ezután megérkezett Pen(In nővére) férje a két lányukkal May-jel és Mind-dal. Ők 16 és 14 évesek, In unokahúgai. Nem sokkal később kisétáltunk a rizsföldekre és ekkor már vittem magammal a fényképezőt is.

Ez alatt a fedél alatt szoktak ebédelni a rizsföld dolgozói:

Egy kis tó is van a területen. A halakat innen hálóval veszik ki:
In és én:
A tó partján:Az erős napsütés ellen hasznos az ernyő:

Szarvasmarhák legelésznek: Ilyen boldogok itt az emberek, hogy mindenen képesek nevetni :-)