Ez a kaland Nacho érkezésével kezdődött. November 2-án péntek délután már szabad voltam, aznap véget ért a félév az iskolában. Tökéletes időzítés. Az utolsó email szerint este 6-ra beszéltük meg a találkozót. A helyszín a Victory Monument, azon belül az pedig egy olyan pont, amit a világ mai állása szerint a legegyszerűbb megjegyezni és megtalálni szinte mindenütt: McDonalds. Az emlékmű körül egy nagy köralakú felüljáró van, ahol a gyalogosok közlekedhetnek. Este 5 és 6 óra között már nagy tömeg volt arrafelé. Szép lassan csordogáltak az emberek, miközben sodródtam velük a McDonalds felé. Aztán egyszer csak stop. Megállt a tömeg a felüljárón. Gondolkoztam, hogy mi történhetett, mert késésben voltam. Azt hittem dugó van a sok ember miatt, de tévedtem. Ránéztem az órámra és láttam, hogy 6 óra volt. Ekkor már kicsit nevettem magamban, hogy ez hihetetlen. Valahol már megint megszólalt a himnusz.
Így néz ki a Victory Monument. Egy kaotikus hely. A fotó nem a legjobb, de valahogy így kell elképzelni a felüljáróról fényképezve:
Jó volt újra találkozni és már biztosra venni, hogy a 2008-as nagy utazás után ismét egy nagy és felejthetetlen élmény előtt állunk.
In és Nacho találkozása érdekes volt, mert elfelejtettem mondani Nacho-nak, hogy a két puszi az Thaiföldön nem szokványos. Így a bemutatkozáskor Nacho két puszival "rontott" In-re, miközben In wai és sawat dee ka-val próbálkozott. Mindez egyszerre.:-) A kettőből egy hihetetlenül ügyetlen szituáció képződött és mindeketten meg voltak lepődve a másik köszöntésén, hogy ez most mi volt:-)... (A wai Thaiföldön a köszöntés módja, amikor az arc előtt összezárt tenyérrel és kis meghajlással köszöntik egymást és azt mondják: szává dí ká vagy szává dí kráp. Előbbit a nők mondják, utóbbit a férfiak.)
Amikor Nacho megpillantotta a szobánkat, az se volt semmi. Bár előzőleg figyelmeztettem, hogy nincs ágy és a wc is másmilyen, meg az egész hely kicsi és nem európaiknak van kitalálva. Az arcán ott volt a reakció. Majd a kedvenc szófordulatával élt: "Incredible experience!" ("Hihetetlen élmény!")
Az egyik helyi kis étteremben vacsoráztunk. Az étel nem volt fűszeres, hogy Nachónak is kedvezzünk, a levest viszont itt egy nagy közös tányérban adják. Thaiföldön az emberek szeretik megosztani egymással az ételt. Nem csak párok, hanem a család, barátok is együtt. Nacho végül nem kóstolt bele a levesbe, de hogy miért, az nem derült ki. Az első közös fotó viszont ennél a vacsoránál készült:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése