A nagy utazás 2. napja - Bangkok

Előző éjszaka sokáig beszélgettünk, hiszen 1 éve nem találkoztunk. Késői ébredés után Nachót elvittem arra a helyre, ahol minden hétvégén reggelizni vagy ebédelni szoktunk In-nel. Ez a kis étterem a helyiek kedvence és nagy népszerűségnek örvend a környéken. Ha későn kelünk, akkor előfordulhat, hogy sokat kell várni, mert mindenki ezt az ételt akarja enni. Csak egyfajta ételt árulnak, de több változatban. Az fogás neve angolul tom yum noodle, azaz tom yum tészta. Ez az egyik leghíresebb étel Thaiföldön. Az ételt leírni nem tudom, mert sokszor fogalmam sincs mit eszek, csak érezem. Két szó elég rá: nagyon finom.:-) Gondoltam, hogy ez telitalálat lesz és Nachónak is ízleni fog. Ha In-nel ebédelek, akkor általában Ő mindent elintéz és nekem könnyű dolgom van, csak várnom kell az ételre és megenni. Most azonban In a nővérénél volt, így nekem kellett thaiul megrendelnem az ételt. Látszólag sikerült is, mert kihozták a tésztát. Gondoltam magamban, Nacho, ezt kóstold meg!:-) Az első falat után elvörösödött a feje, majd letette a pálcikákat, mondván, hogy be is fejezte. Be kellett látni, hogy sajnos amikor azt mondtam a pincérnek, hogy ne legyen fűszeres, azt nem értette meg. Ez csak Nachónak volt pech, mert én így is megettem a tésztát és másnap se lett semmi bajom tőle. Ez már annak a jele, hogy kezdek ráállni az itteni dolgokra.

Reggeli után elindultunk Bangkok utcáin. Először a teniszpályát foglaltuk le másnapra. Azután csónakkal mentünk tovább a csatornákon az én megszokott útvonalamon, hogy megmutassam az iskolát, ahol tanítok. Kiszálltunk a csónakból és jött felénk az az ember, akit naponta látni szoktam és mindig turistákat szemel ki magának. Aznap turistának voltam öltözve, így az addigi 4 hónap során először szólított meg, főleg, hogy Nacho is mellettem volt. A két ártatlan turista nyerő üzletnek látszik a számára. A módszerük szerint nevetségesen olcsón tuk tuk-kal elvinnének minket különböző helyekre, templomokhoz...stb, azonban egy helyet mindig szóba hoztak: T.A.T. Ez valami turista információs hely, ahol ők utánunk járulékot kapnának. Főleg, ha még veszünk is ott valamit. (Pl. lefoglalunk egy hajós túrát a folyón). Én már ismertem ezt a trükköt korábbról, így nemet mondtunk. A második próbálkozásra azonban belementünk, hogy nézzük mi sül ki ebből. Amikor már a tuk tuk-ban ültünk megmondtuk a sofőrnek, hogy felejtse el a T.A.T.-t, menjük csak a templomokhoz és így neki is kevesebbet kell furikáznia. Erre kitett minket, hogy akkor menjünk gyalog. Ezek után már csak viccelődtünk a hasonló szituációkban. Már direktbe kértük a sofőröket, hogy vigyenek a T.A.T.-hez. Amikor már azt hitték, hogy bomba üzlet, még a templomokhoz se kell menni, hanem egyenesen a T.A.T.-hez, akkor nevetve továbbsétáltunk.

A továbbiakban ellátogattunk az iskolába. Szombati nap lévén üres volt a suli, de be lehetett menni, hogy megmutassam a barátomnak a munkahelyemet. Itt egy nő próbálkozott az átverésünkkel. Besétált hozzánk valahogyan. A módszere az volt, hogy anyukának adta ki magát, aki jövő félévben szeretné beiratni az iskolába a lányát. Ezért kezdett el beszélgetni velem. Minden nagyon hiteles volt mindaddig, amíg azt nem mondta, hogy a lánya 10 éves, hiszen ez gimnázium. Ő ezt ezek szerint nem tudta. Innentől már gyanakodva folytattam vele a párbeszédet, ami addig tartott, amíg meg nem említette a T.A.T.-t.:-)

Ezután átsétáltunk az iskola melletti thai-kínai "vegyes" templomhoz.

Ezt követően ellátogattunk a királyi palotához és a mellette lévő Wat Phra Kheo templomhoz. Mindkettő Bangkok szimbólumának számít. Itt találkoztunk In-nel.

Most tekintsünk meg néhány fotót az eddigi eseményekről.

A csónak és a csatorna. A jegyszedők a csónak szélén állnak végig és kötélbe kapaszkodva utaznak. Teljesen be vannak öltözve, még kesztyűt is viselnek, hogy a kezüket megkíméljék a kötél szorítása, és a kikötéseknél történő kötélhúzások miatt. Ezenkívül még bukósisakot is viselniük kell. Nagyon kemény munka lehet a tikkasztó hőségben:

Az utcai árusok baktatnak "kiskocsijukkal", mellettük a szembeforgalomban pedig két tuk-tuk látható. A harmadik meg épp most jönne be a képbe:

A templom, ami mellett minden hétköznap elsétálok és itt volt a színdarab is előadva a királynő életéről Anyák napján:
A városháza épülete. Reggelente az előtte lévő téren mindig felvonulnak a himnusz meghallgatására:
Ezen a szombaton színpadot állítottak fel a téren. Nacho közös fényképe a fellépő gyerekekkel:
Tradícionális zene fogadott bennünket a téren:
A Giant Swing látható a képen, mögötte pedig a thai-kínai "vegyes" templom:
Közös fénykép a munkahelyemen:
A "vegyes" templom. A szürkeségek (itt épp pagodák láthatók) a kínai motívumok.:-)

A Wat Phra Kheo előtti fotó. A tiszteletadás miatt nadrágot kellett cserélnem:
In csatlakozott hozzánk:Nem tudni pontosan, de Nacho talán a biztonságos utunkért imádkozik... In és egy lótusz virág segítségével kerül a fejére a szentelt víz:
A királyi palota előtt:
In-nel a palota előtt:
Paparazzi fotó Nacho ismerkedéséről:
A tikkasztó melegben a bevizezett sapka sokat segít:

Az Angkor Wat "miniatűr" változata a Wat Phra Kheo-ban. Ezt fogjuk majd látni Kambodzsában:A napi túrát a folyóparton sétálva fejeztük be:Nacho gyönyörű fotója a Chaopraya folyóról:Elaludt a fáradtságtól: